Ferenc pápa rocker álma

Mi sem mutatja jobban a végidők utolsó stádiumának csontvelőig hatoló, rémálomszerű valóságát, mint Ferenc pápa legaktuálisabb húzása, miszerint különböző nyelveken előadott beszédeit, imáit, egy pop és gregorián elemekkel teletűzdelt rock albumon keresztül kívánja átadni az instant megváltásért kiáltó emberiségnek.

Nem elég bohóc orral fényképezkedni, a buzipropagandát, az antirasszizmust negédes mosollyal hirdetni, és a cionista háttérhatalmaknak csontig benyalni. A tradicionális kereszténység elpusztításáért minden médiumon keresztül masszív offenzívát kell folytatni. Így a teljesen összezavart és megvezetett híveket trendivé kell változtatni, a vallástalan tömegekkel szemben pedig a lazaság és a burkolt blaszfémia gyomorforgató mixtúráját kell az áhítat leple mögé bújva beadagolni. A november 27-én Ferenc pápa neve alatt megjelenő album pontosan ennek a sötét hadviselésnek egy kiváltképpen gyalázatos momentuma. Az előzetesként meghallgatható szám semmi jót nem ígér. Szentimentális aszpikban tocsogó dallamok, vidám vasárnap-szerű álkeresztény hangulat, a néger popénekesekre jellemző nazális nyavalygás és a pápa könnyfakasztóan közhelyes prédikációi teszik javíthatatlanul szánalmassá ezt a próbálkozást.

A hagyományos vallási értékeknek semmi keresnivalójuk nincs az igénytelenség ingoványán kitermelt mainstream „zenék” forgatagában. Nem a szentséget kell leszállítani a hitehagyott idióták manipulációjára alkalmazott populáris zenék szintjére, hanem fordítva, a muzikalitást kell a szentség kifejezhetőségi szintjére felemelni. Ideje megérteni, hogy a modern zenének nevezett lélekromboló zajongás és a vallásos befelé fordulás kibékíthetetlen ellentétben áll egymással. Így az ima, az elmélyülés, a bűnbocsánat és a megtérés hamis átélésével kecsegtetnek a vén patás azon kísérletei, melyek ennek az ellenkezőjét sugallják. Ha tetszik, ha nem.

Többek között John Tavenert, Arvo Partet, Henry Purcellt és Hildegard von Bingen megzenésített Istentiszteletét érdemes hallgatni, és nem beleképzelni a modernitás démoni emlőin nevelkedett – parasztvakításnak is csak jóindulattal nevezhető – zenei stílusokba az isteni kegyelem valóságát.

ferenc_papa02Ó, mi balgák! Hát nem megmondtuk megint, hogy miképpen értelmezhetünk konzervatív és vallásos szempontok alapján egy hírt?! Felháborító!

Facebook Comments