Elég a dühöngésből! Nem kell nekünk Hollywood!

Újra egy holokauszt(…) film körül kering az országos közbeszéd. Vannak, akik rettenetesen „büszkék”, és nem győznek ömlengeni a Saul fia Aranyglóbusz díja miatt, másoknak pedig már a könyökén jön ki az x+n-ik holofilm és annak sikere.

Meglepetésről mindenesetre nem lehet beszélni. Bárhogy is próbálta elhitetni a ballib internetes média, hogy „nem azért kapta, mert holofilm” és, hogy „az már nem úgy van, mint régen, ma már ennyivel nem lehet nyerni”, hiába mosdatják a nyilvánvalót, még a vak is látja, hogy ez úgy van, nagyon is úgy van.

Tehát érthető a méltatlankodás, a hőbörgés. Érthető a düh. Ma Magyarországon és a világban általában, csak az jut szóhoz, csak azt engedik föl a pályára, legyen ez kulturális élet, politika, vagy szinte bármi más, aki lefekszik egy bizonyos véleménydiktatúra szabályainak, történetesen a zsidó véleménydiktatúra szabályainak. Aki ezeken kívül akar maradni az labdába se rúghat (a helyzetre szellemesen mutatott rá az Alfahír is). Viszont aki – egyszerűen fogalmazva – lefekszik a zsidóknak, annak megnyílnak a kapuk. Alkothat, szerepelhet, megjelenhet, meghívják, fogadják, díjazzák. És ha jól teljesít (és ráadásul még fajilag is „rendben van”), nyerhet Aranyglóbuszt, sőt akár Oscar díjat is simán (a Nobel díjról nem is beszélve).

Tehát érthető a düh. De tegyük fel a kérdést, tényleg kellenének nekünk ezek a díjak? Kell nekünk egy Oscar díjas Magyar történelmet hitelesen feldolgozó film? Nem lenne inkább olyan érzés, hogy van egy szép filmünk, amire odapiszkítottak egy Oscar díjat? Nem rontana vajon a film társadalomalakító, -nemesítő és -ébresztő hatásán, ha megkapná azt a díjat, amit nyomorult és hazug propagandafilmeknek szoktak adni?

Ideje lenne legalább a Magyar értelmiségnek (ha van ilyen?) és a leendő új elitnek (ha lesz ilyen?) leszámolnia ezeknek a globális díjaknak a fétisével. Ezek számunkra nem érnek semmit, sőt. A mi értékeinket egy ilyen díjazás lehúzná, megrontaná. Ezért a düh, hogy megint egy holofilm kapta a díjat, helytelen! Minket ne érdekeljen ez a díj. Semmilyen érzelmi reakciót ne váltson ki. Rezignáltan tudomásul vesszük, és kész. Amikor dühödten öklünkkel verjük az asztalt az azt jelenti, hogy még ezekhez a díjakhoz mérjük magunkat. Szabadítsuk ki magunkat ebből a hazug értékrendből. És tiszta, friss levegőt szívhatunk a hegycsúcson, a zsidó vircsaft fölött.

Facebook Comments