Az összeesküvés-elméletekről
Az ismert és hitelesnek tartott modern véleményformáló hatalmak (tévécsatornák, internetes portálok, rádiók, folyóiratok stb.) rendkívüli anyagi hátterüknek és befolyásos kapcsolatrendszerüknek köszönhetően megkérdőjelezhetetlen tekintélyekké nőtték ki magukat az emberek szemében (RTL Klub, Index stb.). Nem ártana ugyanakkor figyelembe venni, hogy a szakmai profizmus, a szervezettség, a naprakészség, a töménytelen információmennyiség, a szerteágazó tematika, a népszerűség és a megszólító képesség még nem garancia a hitelességre. Ugyanis nem lesz feltétlenül igaza annak, aki határtalan pénzforrásának köszönhetően ismertté tud válni és nagy hatást tud gyakorolni a társadalomra. Nem lesz egy tudósítás fontos és igaz, csak mert rengeteg megtekintőt számlál. Nem lesz egy hírportál a lényeget tekintve érvényes, csak mert olykor éppenséggel tartja magát a tényekhez. (Sokszor az a taktikájuk ugyanis, hogy egy hamis mondandót valós tényekkel vezetnek fel, hogy ez által hihetővé tegyék a teljességgel légből kapott konklúziót. Másik módszerük pedig az, hogy jelentéktelen dolgokban nagyon tényszerűek, hogy emiatt a néző/olvasó/hallgató azt gondolja, hogy majd a legfontosabb dolgok kapcsán is azok lesznek, amelyekben viszont olykor egyáltalán nem azok.)
Ennek ellenére ezek a véleménydiktáló csatornák úgy állítják be magukat, mintha a többség egyedüli felhatalmazottai és az igazság közvetítésének kizárólagos megbízottai lennének. Lássuk, milyen aljas módszerekkel igyekeznek ezek a fórumok lejáratni és nevetségessé tenni azokat, akik alternatív magyarázattal szolgálnak a világ történéseire. A nevetségessé tétel módszere arra alkalmas, hogy a potenciális olvasót eltérítse attól a lehetőségtől, hogy megismerhesse azokat az érveket, amik az általános értelmezések megkérdőjelezéséhez és saját életük, létszemléletük átalakításához vezetnének.
A „KONTEÓS” BÉLYEG
A „konteó” az angol „conspiration theory” szóból származik. Az összeesküvés-elméletek képviselői egy véletlenszerűnek tűnő eseménysorozat háttérből történő összehangoltságát, tervezettségét, irányítását feltételezik egy érdekháború részeként. Azok számára, akik átfogó rálátással rendelkeznek a globális politikai folyamatokról, és egészséges világnézettel bírnak, nem kérdéses, hogy zajlik a háttérben egy „hatalom”, ami a hagyományok, a nemzetek, a családok, az individuum vagy éppen a természet szisztematikus lerombolására törekszik, és mindezt úgy teszi, hogy közben a felszínen egy csodás jövő beharangozójaként tetszeleg.
Léteznek olyan személyek, akik ezt az elméletgyártást eltúlozzák, és a világfolyamatok átfogó ismeretének hiányában, valamint helytelen szemléletükből következően saját fantáziáikkal töltik ki a hiányzó űrt, olyannyira, hogy akár megszállottakká is válnak. A hitelesnek vélt népszerű oldalak, lapok, tévécsatornák – melyek legnagyobb része a társadalompusztító liberális ideológiából táplálkozik – ezt a jelenséget kihasználva előszeretettel vádolnak összeesküvés-mániával minden olyan kritikus olvasót, nézőt és médiát, amelyek nem értenek egyet a nemzet- és hagyományellenes magyarázatokkal. Aki nem fogad el egy liberálisok által istenített népszerű figurát tekintélyként, az egyből „konteós” lesz. Aki nem hisz a liberálisok dogmáiban és megközelítéseiben, „konteóssá” válik. Aki megemlíti a zsidóság kiemelt szerepét a negatív történésekben (anélkül, hogy ezzel a zsidóság összes képviselőjét vádolná), azt egyből összemossák a gyíkember-hívőkkel és az ufó-várókkal. Aki a szabadkőművesekre utal, megszállott üldözési mániás lesz, függetlenül attól, hogy milyen jól dokumentált forrásai vannak a szabadkőművesség háttértevékenységeinek. Akinek nincsenek olyan anyagi forrásai, hogy olyan szervezett médiát működtessen, mint a szóban forgó portálok, az amatőr okoskodó, feltűnési viszketegségben szenvedő és emiatt alaptalan túlzásokba eső „blogger”.
Ezzel az a céljuk, hogy az érdemi szempontok feltárására ne kerülhessen sor, az olvasó ne kérdőjelezze meg a fennálló értelmezési keretét, hanem birkaként idomuljon azokhoz többségében hazug vagy lényegtelen a témákhoz és magyarázatokhoz, amit elé tárnak.
Érdemes olyan álláspontot felvenni, amely sem az összeesküvés-hívők, sem az összeesküvés-tagadók táborába nem sorol minket. Egy dolog viszont tény marad: aki maradéktalanul elhiszi a fősodratú magyarázatokat, az menthetetlenül elvész a médiák hazugságcunamijában.
NÉHÁNY TÉNY AZ ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLETEKRŐL
Az összeesküvés-elméletek napjaink egyik legvitatottabb közkeletű témáit hordozzák, mivel számtalan világnézeti vitára adnak okot a jelenlegi negatív irányú globális folyamatok magyarázatait keresve, melyekért a legtöbben leegyszerűsítve a „háttérhatalmat” tartja a felelősnek. Az „összeesküvés-elmélet” fogalma azonban általában nem egyértelmű jelentéstartalmú, illetve nem következetesen használt fogalom, sok ember számára inkább egy adott gondolatsorhoz való érzelmi viszonyulást fejez ki. Az „összeesküvés-elméletek” nem keverendőek össze az „összeesküvésekkel”. Az elméletekben általában a múltban bekövetkezett, vagy a jelenben már bebizonyított valódi összeesküvés-gyakorlatokra hivatkoznak, viszont az egyének gyakran hozzárakják saját elképzeléseiket, vagy fantáziájukat, ami gyakran leellenőrizhetetlen marad – ez azonban nem az összeesküvések valóságát hitelteleníti: minden egyes elmélet külön lenne értelmezendő, és vizsgálandó.
A tömegmédiában az „összeesküvés-elméleteket valló embereket” gyakran bélyegzik őrültnek, paranoiásnak, üldözési mániásnak, függetlenül attól, hogy maga a média rendszerint – szándékosan, vagy sem – összekeveri az összeesküvéseket az összeesküvés-elméletekkel, mind fogalmilag, mind pedig a sok interneten keringő történetet és információt egymással, ezért egy összefüggéstelen zagyvaságot kapnak, ahelyett, hogy rájönnének: míg az egyiknek nincs, addig a másiknak van valóságalapja.
Maguk a médiában dolgozó emberek nincsenek feltétlenül tudatában saját rosszhiszeműségüknek ill. rosszindulatúságuknak, egyszerűen csak hisznek abban, hogy „jól tájékoztatták őket, és ezért jól cselekednek” – függetlenül attól, hogy bármilyen összeesküvés részét képeznék.
Az „összeesküvés-elmélet” fogalma gyakran azért is félrevezető, mert maga az „összeesküvés” kifejezés is egy torz értelmezést sugall, ahhoz képest, mint amit jelenteni hivatott. Az „összeesküvés” kifejezés az „eskü” szót tartalmazza, melyből a közvélemény – mindössze néhány merészebb „elmélet” esete miatt – mindig valami elvont, szervezetek és/vagy emberek titkos, előre megbeszélt, akár rituális keretek között tartott összejátszását feltételezi, pedig a kifejezés szó szerinti jelentése szerint valójában még egy házasság is „összeesküvésnek” minősül, mivel a felek esküt tesznek az esküvőn a házasságkötésük maradandóságára. Ugyanebben az értelmezésben nem csak az összeesküvés-elméletek, de még maguk az összeesküvések is sokkal tágabb, sokkal egyszerűbb, sokkal hétköznapibb jelentést is képesek hordozni magukban – így amit a közvélemény azokról gondol, és ezáltal hozzáállását kialakította róluk alapjaiban téves.
Napjaink összeesküvései tehát hétköznapi módokon is értelmezhetőek reálisan, példák:
- Mögöttük csupán érdekazonosságok állnak, melyek résztvevői nem feltétlenül tudnak egymásról, vagy fizikailag sosem találkoznak, egyszerűen csak hasonló érdekeket képviselnek, és látatlanban is képesek hasonló, akár egymást kiegészítő döntéseket hozni.
- Szintén a kompartmentalizáció miatt csak az egyik fél van tisztában a közös ügyletek valódi céljával, a másik nincs, csak mást, vagy részcélokat lát belőle, ezért hajlandó együttműködni.
- A résztvevők nem egy szupertitkos földalatti bunkerben gyűlnek össze rituális keretek között, hanem pl. olyan politikusokról beszélünk, akik egy tárgyaláson kedvezőtlenül döntenek a világ sorsa felett, majd egy egyszerű szerződés aláírásával „esküt tesznek”, hogy a megbeszéltek szerint fognak eljárni. Ezek a tárgyalások nem mindig nyilvánosak, ezért a „titkosság” fogalma is rávetíthető. (Vesd össze: Bilderberg Csoport)
Természetesen létezhetnek olyan érdekcsoportosulások, akár titkos szervezetek is, melyek a legnagyobb titokban, rituális keretek között játszanak össze, ez azonban nem zárja ki, és nem is hitelteleníti a fentieket, de még ezek létére sincsenek egyértelmű cáfolatok, bizonyítékok viszont annál inkább.
