A nyári fesztiválokról, avagy Woodstocktól napjainkig

Az alábbi írás összefoglalója annak a jelenségnek, amely a jövőben még részletesebb tanulmányozást igényelne, hiszen olyan jellegzetes modern kori tünet, aminek folyamatát érdemes minél alaposabban átvilágítani.

A fesztiválok, amellett hogy teletömik bizonyos érdekeltségű emberek zsebét, számos más céllal folytatódnak az alapkövet elhelyező woodstocki hippi fesztivál óta. 1969-ben néhány újgazdag szabadkőműves ficsúr a Wall Street egyik felhőkarcolójának x+n-edik emeletén unatkozva úgy döntött, hogy létrehoz valami igazán menő cuccot üzleti befektetésként, és ha nem is jön össze, mit számít, legalább buliznak egy jót. Ebből született meg Woodstock, ami nevét egy amerikai faluról kapta.

De mit adott ez az esemény a világnak „Peace & Love” fedősztori alatt?

Egy narkótól felakadt szemű, alkoholtól bűzlő, félmeztelenül vergődő, manipulált embertömeg alkotta szemétdombot. Laboratóriumi hulladékoktól megvadult, fékevesztett hippi csordát. Egy Kánaánra távolról sem emlékeztető helyet, ahol az étlap első oldalán a marihuána és az LSD szerepel, és ahol az ivóvíz, az elsősegély és a higiénia ismeretlen fogalom.

Végső soron mindegy mit adott, a lényeg az volt, hogy megfossza az embert maradék eszétől.

Ez a fesztiválkísérletezés végül annyira jól sikerült a 70-es években, hogy manapság aligha létezne nyár fesztiválok nélkül. A magyar felhozatalból ehhez hasonlít legjobban az idén is megrendezésre kerülő, túladagolásos halálesetekben nem szűkölködő Ozora.

DE MI A HELYZET ITTHON?

Ma Magyarországon már szinte minden megyében szerveznek nyaranta fesztiválokat. Vizsgáljuk meg, mire számíthatunk itt, mikkel és kikkel találkozhatunk, mit kapunk több tíz, vagy akár több százezer forintért, és hogy

hogyan próbálják „szórakozás”, és „nyári kaland” címszó alatt szellemileg a földdel egyenlővé tenni a mai ifjúságot.

Egy korábbi írásban már említésre került, hogy a totális lealacsonyodásra és züllésre alkalmas évszak a nyár. Nyáron a fiatalok sokkal szétszórtabbak, „szabadabbnak” érzik magukat stb. A fülledt nyári melegben és a vízpart közelében a gyönyörű naplemente kellős közepén kinek ne lenne kedve egy kis „lazításhoz”? Akinek ilyesfajta „kikapcsolódásra” van igénye, annak remek terepet nyújt a Balaton Sound néven ismert, kigyúrt felsőtestek mutogatásáról elhíresült Balaton parti pöcegödör, ahol a résztvevők IQ szintjének átlagát egy mínusz-skálán is nehezen lehetne bekalibrálni. Az ilyen fesztiválokon rengeteg eufórikus állapotban lévő buzival találkozhatunk, akik nem is rejtegetik hovatartozásukat. A „balatonszáund” egyébként a hazai prémium fesztiválok kategóriájába tartozik, de hogy mitől prémium, arra még nem sikerült rájönni.

festival02A fesztiválokon ilyen ösztönlényekkel is találkozhatunk

Még durvább a helyzet a nemcsak magyar, de európai viszonylatban is élenjáró Sziget fesztiválon, amely nem más, mint befolyásos cionisták által megszervezett multikulturális hányástócsa, ahol olyan pofátlanul magasak az árak, hogy magyart csak elvétve találni. A legtöbben Hollandiából (a kábítószer európai fellegvárából) és Nagy-Britanniából érkeznek, de jönnek ide szép számmal észak-afrikai sivatagok országaiból is.

A fesztivál célja a züllesztés és a homoszexualitás elfogadottá tétele mellett nem csak a rasszok közötti keveredés, hanem a rasszok közötti egyenlőség népszerűbbé tétele is.

A cél, hogy elhitesse, az égvilágon semmi különbség nincs ember és ember között, mert mindenki egyenlőnek születik.

festival03Ez a kép is pontosan ezt bizonyítja

A fesztiválok rengeteg zenekarnak nyújtanak fellépési lehetőséget. A zenei felhozatal főleg a rock, és az elektronikus műfaj különböző ágai. A DJ-ket és a rock-zenészeket a mai világban Istenként ajnározzák a fiatalok, így garantált egy-egy teltházas produkció. A már megszokott hazai unalmas bandák mellett helyet kapnak külföldi „előadók” is, valamint a manapság nagyon felkapott – zenésznek nem nevezhető – „buda kibaszott pest” feliratú pólóban feszítő fővárosi köcsögboy bandák is. De akit másfajta szórakozás elégít ki, az megtalálja az undorító melegsátorban, az extasytól bűzlő rave party arénában, vagy – ami a kedvencem – az afrika sátorban, hiszen ezt a „kultúrát” kötelező jelleggel mindenkinek nem csak hogy meg kell ismernie, de át is kell vennie. Azt mondanom sem kell, hogy a legkülönfélébb hatású, és legbizonytalanabb eredetű drogokat itt szerezhetjük be.

Tudat alatt az emberek vágynak transzcendens élményekre, csak az a baj, hogy nem jó helyen keresgélnek.

A transzcendenciát nem csak pozitív értelemben lehet felvetni, itt különösen adja magát, hogy ellenkező előjellel vizsgáljuk. A transzcendencia átlépést jelent: amikor az ember önmagán, lezárt lényén túllép. A fesztiválokon a partizók ezt a lépést lefelé, az állati-démoni szint felé teszik meg. Egy sugalmazást észlelnek arra, hogy törjenek ki, tépjék el hétköznapi életük bilincseit, dobják el a társadalmi normákat és oldódjanak fel egy kollektív élményben. De a behatás eredete, miértje és rejtett szándékai felől nem tudatosak. Nem tudják, hogy a személyiség „meghaladásának” ilyen formája súlyos és nem várt következményekkel jár. Mint a hajótörött, úgy vitetik magukat a hullámokkal, ráadásul még örülnek is ennek és jó pofát vágnak hozzá. Persze nagyon élvezetesnek tűnik a dolog, de mikor azon kapja magát emberünk, hogy egy épkézláb érzés táplálására, ötpercnyi figyelem fenntartására, egy komolyabb, tartalmasabb érdeklődés kialakítására teljesen képtelen, akkor már nem biztos benne, hogy mindez megérte. Azért képtelen, mert teljesen lényegtelen, átmeneti és kifelé irányuló tendenciák szállásadója, médiuma. Ez a lényegtelenség olyannyira itatta át és építette le lényét, hogy már céljai és a célhoz kellő eszközei is feloldódtak.

A ma annyira kedvelt néger (eredetileg démonidézésre használt) ritmusok különösen alkalmasak az említett sugalmazások hívására. Ezek az „érzékzenék” arra is jók, hogy a lélek védelmező struktúráit – akár véglegesen – lebontsák. A többezres tömegekben tolongó közönség egy nagy kollektív masszává válik és egy pillanatra emberünk el tudja hinni, hogy létezésében nincs egyedül, nincs holnap, sem tegnap, nincsenek gondok és korlátok. Átitatja a kollektívum ereje, az önlét súlya eltűnik, és azt hiszi, ez az, amit problémáira megoldásként keresett. De elég egy rossz pillanat, és az addig kedvesnek tűnő közösség úgy taszítja ki emberünket magából, mintha soha nem is létezett volna.

Amellett hogy lenéznek, ha nem mész ki egy felkapott fesztiválra, és hogy ciki az, aki még soha nem is volt, sokan azért választják, mert pofon egyszerű bepasizni/becsajozni. Még a legoktondibb fiúcskáknak – akik eddig csöcsöket csak monitoron láttak – is sikerül a hányásában fetrengő hullarészeg picsákat kivakarni egy félreeső bokorból. Bár a lányok inkább azokra buknak, akiket láttak előtte a színpadon fellépni. Garázslaborokban összepancsolt olcsó drogok démoni hatásától a megvadult tizenévesek szó szerint levetkőzik gátlásaikat.

festival04Nem kedves anyuka, ez nem az ön lánya

A nyári fesztiválok, a modern zene és divat találkozási pontja. Mind a kettő alulról jövő kultúra, a kettő együtt meg aztán végképp.

Még a rádió is felhívja a figyelmet arra, hogy éppen melyik ruhaboltban van leértékelés a nyári kollekcióból, hiszen a fesztiválok ideje alatt mindenkinek kötelező trendinek lenni (anélkül el se indulj otthonról). Egyértelmű hogy ezzel a konzum idiótáknak próbálnak kedvezni. Ez is az üzleti részét alkotja ennek az egésznek.

Ezen maximálisan igénytelen fesztiválok célközönsége a vakáció ideje alatt is folyamatosan unatkozó, kaotikus világukban élő középiskolások. Ez a réteg ilyenkor nagyon befolyásolható, a felelőtlen vagy éppen megfelelés kényszeres szülők mégis elengedik gyermekeiket egy olyan helyre, ahol extrém esetben gruppenszexbe is belekeveredhetnek. Ha a tinédzserek elhagyják a családi házat pár napra, bármire kaphatóak. A fesztiválokon tényleg beigazolódik az ideális esetben érvénytelen mondás, miszerint csak egy hajszál választja el az embert az állattól. Az alantas ösztönök kiélésére tökéletesen alkalmas színtér. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan itt próbálják ki először az LSD-t.

A kábítószer túladagolás mellett a halálesetek sem ritkák a fesztiválokon, hiszen a kialvatlan fiatalok elegendő narkót bezabálva akár egész héten át képesek ébren maradni, a folyamatos bulizás érdekében. Ennek következménye többek között a szívroham vagy a keringés leállás. Volt már rá példa, hogy rozoga bungee-jumpingról is kizuhantak.

festival05A totális lealjasodás magasiskolája

Találkozhatunk továbbá rengeteg külföldivel, színes bőrűvel, drogos-alkoholistákkal, anarchista-punkokkal, sátánistákkal, hazai sztárocskákkal, leszbikusokkal, buzikkal, transzvesztitákkal és afrikai sámánnak öltözött drogdílerekkel is. A hangulat garantált.

A legdurvább az egészben, hogy a világ folyamatos és a fesztiválokban markánsan tetten érhető süllyedését sokan képesek haladásnak nevezni. Pedig nincs így. A fesztiválok az emberek alászállásának elősegítői, másfelől igazolói. A kultúra halálának szimptómái. A kaotikus és kétségbeesett lélek utolsó illúziói a szánni való céltalanság ordító valósága előtt.

Szűcs Veronika

Facebook Comments

Egy hozzászólás

  • Pap László

    Kedves Szűcs Veronika!

    Kissé élesen fogalmazol, de sajnos nem áll messze az írás a valóságtól.
    Viszont csak annyit szólnék hozzá, hogy az általánosítás sosem helyes dolog, így most sem.
    Felsoroltad a legismertebb, s legszélsőségesebb multi fesztiválokat, s nem esett szó a kisebb pénzből fenntartott – így talán nem szabadkőműves ficsúrok által pénzelt – fesztiválokról, mint pl. a SUN, a Művészetek völgye, Fishing on Orfű, vagy ezeknél is kisebb fesztiválok, melyeket hiszem, hogy nem a fent említett hátsó szándékok inspirálnak. Illetve pl a Strand Feszten nagyobb részben vannak magyarok.
    Tény, hogy az ember tömegben máshogy működik, tény, hogy a tömeges meditációnak hatalmas ereje van, függetlenül, hogy pozitív, avagy negatív gondolatokat sugall.
    A fesztiválok erre jók, lehet manipulálni, befolyásolni, őrületbe kergetni, de vallom, hogy nem mind erről szól.

    Köszönöm, Lacko