Érdemes felhívni a figyelmet az Amerikai Egyesült Államokban a felsőoktatási intézményekben végbemenő szimbolikus értékű eseményekre: egy hosszú ideje tartó hanyatlás betetőzéseként idén a csőcselék sikeresen bevette az elitizmust a felsőoktatásban még valamilyen szinten képviselő végvárakat: A Princetont, a Harvardot és a Yale-t is.
A sztori alapján az agy hordozza magában az egykor még élő személyként egzisztáló lény lelkét, ami irányítja a robotikus testet. Az életre kelt mutánst ember és gép tökéletes kombinációjának tartják.
Mutánsokkal, űrlényekkel, orkokkal, démonfajzatokkal és pokollakókkal keverednek össze az emberek először csak barátilag, később pedig szerelmi kapcsolatok is szövődnek.
Az indítékkutatók kiderítették, hogy a század közepén Amerikában a férfiak is, nők is mindenekelőtt szexuális biztonságérzetre vágynak. Millió és millió nő sóvárog a bizonyságra, hogy ő igenis nő, millió és millió férfi, hogy ő változatlanul és vitathatatlanul életerős férfi.
Reklámelemzők arra a következtetésre jutottak, hogy a sokmilliárd értékű áru eladása jórészt attól függ, sikerrel tudnak-e manipulálni, meg tudnak-e birkózni bűntudatunkkal, félelmeinkkel, szorongásunkkal, ellenszenveinkkel, magányérzetünkkel, belső feszültségünkkel.
Miután kifacsarta a nő testét, kifacsarta a lelkét is, megteremtve így a bestiát. A boszorkányt. A női létezés sötét oldalát. A bosszúszomjas, alattomos és jégszívű szörnyeteget.
A szenzációra éhes tömeg nem érti, hogy lehet az, hogy egyesek nem ünneplik reflexszerűen, és nem ájulnak el egyből a legújabb iPhone-tól, az önvezető Tesláktól vagy a Mars kolonizálásának ötletétől.
A szigetre zuhanók számára a mesterséges társadalmi szerepek, amelyek többnyire csak korlátozták őket, itt eltűnnek, és megjelenik annak lehetősége, hogy felfedezzék az élet rejtélyeit és saját benső minőségükkel összhangban bontakozzanak ki.
