Nyílt levél magamhoz
Még mielőtt bárki megrökönyödne a súlyos szavakon, néhol a személyeskedésig elmenő közvetlenségen, le kell szögeznem, ezen iromány magamnak, múltbéli magamnak szól. Nem titkolt szándékom azonban, hogy a kevesek, netán csak egyetlen egy valaki, aki éppen hasonló cipőben jár, támasztékra leljenek. Mint minden támaszték, egy idő után ez is csak akadály, de amíg az embernek fogódzóra van szüksége, jól jöhet a segítség. Mint mindent, ezt a megközelítést is lehet alulmúlni és meg is lehet haladni. Nem azon keveseknek szólok, akik mindezt meghaladták, és nem is azon sokaknak, akik (lényegét tekintve) szemernyit sem fognak érteni belőle. Jóllehet végső soron én csak egyetlen egyvalakit keresek…
Ha jól emlékszem, éppen egyetemi éveiddel végeztél. Erőd teljében vagy, halhatatlan és legyőzhetetlen. Végre tiéd a világ. Már mindent tudsz róla. Továbbmegyek. Te tudsz mindent a legjobban mindenről. Művelt vagy és kisportolt. Doktori címmel büszkélkedsz. Nem semmi! A véleményed minden kérdésben vaskos és meghatározó. Egy dolgot talán mindennél jobban tudsz, méghozzá, hogy másoknak mit kellene csinálni, miről és hogyan kellene gondolkozni, mit kellene megváltoztatni magában a boldog élethez. Csalhatatlan érzéked a legjobb tanácsadó szerepkörébe emel. Vajon a sok hülye miért nem tud változtatni a temérdek ostobaságán kiváló tanácsaid ellenére sem? Így tehát megállapítást nyert, minden szerénytelenség nélkül, messze fölé emelkedtél az átlagosnak.
És akkor mi nincs rendben? Mert ugye látod, hogy valami nem stimmel? Valami hiányzik. Üresség fojtogat. Mindent megtehetsz, mindent meg is teszel. És mégis egyre üresebb az a tartály, aminek teli kellene lennie. Még kell ez és egy kis az, ha meglesz, biztos boldog leszel. Vagy nem is, inkább amaz kell! Még, még, még, kell, kell, kell!
Lassan észreveszed, hogy ez a világ nem az, aminek hitted. Egyre nyilvánvalóbb, hogy minden hazugság, bárhol kapargatod, mindenütt felfeslik a hamisság. Minden olyan tökéletesnek látszik. Minden! Mégis minden hamisság. Felfedezel egy hazugságot, utánajársz, de nem elégszel meg ennyivel. Az új igazságnak is utánajársz. Az is hazugság, ferdítés vagy részigazság vagy jelentéktelen lényegtelenség. A hamisítás tökéletes. Kutakodsz emlékezetedben. Hiszen te mindenről mindent tudsz. De semmit sem láttál, sehol sem voltál ott, semmit sem tapasztaltál. Mindent elmondtak neked, mindent olvastál, vagy hallottál valakitől. Érted ugye? Valakitől. Minden véleményed, másvalaki véleménye. Szádba rágtak mindent. És te még csak észre sem vetted. Minél tanultabb lettél, minél doktoribb, annál szerencsétlenebb. Egy gőgös, büszke intellektuel. Elárulom, ez volt a cél. De próbáljuk csak meg!
Mondj egyetlen egy gondolatot, ami a tiéd. Valamit, amit nem mástól hallottál, és ami nem összerakott. Valamit, aminek minden építőköve a tiéd, ami ténylegesen a tiéd…
És amit a leginkább ismerni véltél: Önmagad. Becsukod a szemed és felteszed a kérdést. Ki vagyok? Ki vagyok Én? És ki az az én? És mi az, hogy vagyok? A töménytelen és temérdek információ, amiről elhitették, hogy tudás, a legcsekélyebb mértékben sem ad választ. De ha választ is ad, az égvilágon nem jelent semmit. Egy rakás szar. A semmiből lettél és fejlődtél és az anyagból lett az, amit énnek nevezel,
és most itt vagy egy hazug és rohadó világ közepén, te, mint a legfejlettebb?
A jó hír az, hogy van kiút és el is érheted! Nem lesz egyszerű. A saját elméd mocsarán és mérges kígyókkal teli sivatagán kell átvágnod. És nem lesz könnyű felismerni sem a kígyót, sem az oázist. Mindent elfelejteni és mindent megtanulni újból. Mindent próbának és újabb próbának alávetni. Egyetlen közvetlen eszközöd maradt, önmagad. Ha kitartóan keresel, és nem elégszel meg a hamisságokkal és félmegoldásokkal. Ha változtatsz önmagadon. Ha felfelé élsz, ha mindened átitatja az igazság utáni olthatatlan szomj. Nos, akkor talán van esélyed. Az igazság igazságot implikál. „Az igazság egy illat, ami megidézi a gondviselést!” Ha igaz módon és tisztán élsz, igaz és tiszta dolgok és személyek jelennek meg a környezetedben. Pontos utasításokkal nem szolgálhatok. Hiszen eddig is készételeket fogyasztottál. Nem vált be. Önmagadhoz kell, hogy eljuss, önmagadtól, önmagad által. Ha megérted ki vagy, megértesz mindent. A legteljesebb értelemben mindent. Ezzel szolgálhatok.
Aquila
