Cui bono? Újabb terrormese Párizsból

Hogy csak az utóbbi idők nagy átveréseire és történelemhamisításaira utaljak, a World Trade Center amerikai kormány általi felrobbantása óta józan ember semmilyen nagyobb „terroresemény” kapcsán nem gondolhatja, hogy tényleg az zajlik a színfalak mögött, amiről a híradások szólnak. Így az idén már másodjára megeső párizsi mészárlásról sem állíthatunk semmi biztosat. (A korábbi merényletről itt írtunk: A franciaországi merényletről)

Rengeteg kérdés merül fel egy ilyen esemény kapcsán, és egyikre sem adhatunk konkrét választ. Vajon nem a franciák művelték ezt az egészet? Ha nem ők tették, tudtak-e róla előre? Ha tudtak róla, ki tudott még róla, és ki tervelte ki, milyen szándékkal? És ha nem, tényleg az ISIS volt? Létezik-e egyáltalán az ISIS mint olyan, és ha létezik, kik hozták létre valójában? Azoknak, akik létrehozták, mi az igazi céljuk vele? És azoknak, akik állítólag kezdettől fogva ellenzik az ISIS létezését, miért kellett várniuk a „terror” nyugati megjelenésére a „totális háború” meghirdetéséhez? Kik azok, akik igazából vezénylik a bevándorlást, és kik azok, akik parancsba adják a migránsok befogadását, ami aztán ilyen eseményekhez vezet? Stb.

Hogy sajnáljuk-e az áldozatokat? Persze, hogy sajnáljuk. Hogy a mészárlást elítéljük-e? Persze, hogy elítéljük. További következtetéseket tenni kár volna. Párizs nem áldozat, hanem az utóbbi évszázadok egyik kiemelt agresszora. Vigyáznunk kell az áldozat szerepében tetszelgő hatalmakkal, mert elképzelhető, hogy legalább olyan veszélyesek, mint a szemben álló fél. Az Egyesült Államok például 2001. szeptember 11-e óta a muszlim lakosságot irtja, vagy mondhatnánk úgy is: nem az úgynevezett ellenségét (bárki is legyen az), hanem a saját hatalmi és ideológiai érdekeinek ellentmondó iszlámot és annak képviselőit irtja. Ehhez talált az ikertornyok lerombolásával ürügyet. A mostani ürügy mire lesz jó? Világháború lesz a Közel-Keleten? Ha háború lesz, tényleg azok ellen fog folyni, akik ellen meghirdetik? S ha így lesz, és győznek,

ki fog mindebből a legnagyobbat profitálni?

Ezzel kapcsolatban nekünk van egy tippünk, amit A Nagy Izrael terve és megvalósítása című írásunkban tárgyalunk, mely szerint minden nagy politikai esemény Izrael területi és hatalmi gyarapítására fut ki.

Akárhogy is legyen, az Albert Pike-nak tulajdonított jóslatok eddig teljes mértékben beváltak. A jelenlegi folyamatokat illetően is beszédes a már állítólag 1871-ben felfedett terve:

„A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.”

Érdemes megfontolni, hogy a nagy színjáték mögött lehet, hogy pontosan erről van szó.

divideandconquerA valóság ennél az illusztrációnál természetesen árnyaltabb (hiszen jelen esetben sokkal inkább a deviáns, vallástalan Nyugat és az eredeti formáját többé-kevésbé megőrző iszlám világ szembenállásáról van szó), mindenesetre van benne valami…

 

Kiegészítés: Pike levele ebben a formában Michael Haupt találmánya, aki az ötletet William Guy Carr-tól vette át, ő viszont semmilyen forrással nem tudja alátámasztani, illetve azok a források, amiket megad, valami teljesen másról szólnak: Pike tervéről, hogy a katolicizmust megdöntse. Ha egy újabb világháború valóban a Közel-Keleten tör ki, annak megjóslásáért William Guy Carr-nak elismeréssel adózhatunk, bár a könyve megírása idején (1958) ez már napirenden szereplő jóslat volt, így nem állt vele egyedül.

Ugyanakkor bárki is fogalmazta meg a Pike írásaként elhíresült tervet, a Cion bölcseinek jegyzőkönyeit illető meglátások itt is megállják a helyüket: Hugo Wast joggal írta: „A Jegyzőkönyvek lehetnek hamisak – de csodálatosan beválnak.” Henry Ford pedig hozzátette: „Az egyetlen, amit a Jegyzőkönyvekkel kapcsolatban bizonyossággal kijelenthetek, az az, hogy tökéletesen egyeznek mindazzal, ami történik. A Jegyzőkönyvek az elmúlt tizenhat évben, vagyis mióta nyilvánosságra kerültek, összhangban voltak a világhelyzettel, és ma is mutatják annak ritmusát.”

Figyelmen kívül hagyva most a hitelesség kérdését, az egyetlen fontos és lényeges pont a következő: ez az írás ama írások egyike, amelyek hitet tesznek amellett, hogy a legutóbbi idők rendetlensége nem véletlenek sorozata, hanem megfelel egy tervnek, amelynek fázisait és alapvető eszközeit éppen a fent említett szöveg mutatja meg pontosan.

Facebook Comments