Bevándorlás és iszlám

A magunk részéről soha sem tartottuk fontosnak, hogy egy pártot megvédjünk. Nemcsak azért, mert sok mindenben nem értünk egyet velük, hanem mert mi nem pártokban, hanem az örök érvényű igazságok jegyében gondolkozunk. Hogy történetesen egy pártok közötti, és ezzel párhuzamosan egy „nemzeti oldalon” belüli vitát elemzünk, nem jelenti azt, hogy valamelyik oldal pártját fogva tennénk ezt.

Néhány napja kisebb vita kerekedett Toroczkai László burkát és mecsetépítést megtiltó rendeletével kapcsolatban. Ezt Orosz Mihály Zoltán nyilatkozatban bírálta, és véleményéről a muszlim országokat is tájékoztatta. Toroczkai erre újabb nyilatkozatot adott ki, amelyben biztosítja a felháborodottakat muszlimok iránti tiszteletéről, amennyiben vallásukat saját országukban gyakorolják, egyúttal méltatlankodásának adott hangot Érpatak polgármesterének reakciója miatt. Vona Gábor ennek kapcsán arról beszélt, hogy szerinte is „felelőtlen – majd kijavítja magát – felesleges” az ásotthalmi intézkedés. Ezt a zavart pedig még a Fidesz-közeli média is meglovagolta egy amolyan szokásos „no lám, a Jobbik mégiscsak radikális, és csak megjátssza magát” típusú demagóg szöveggel (ezzel egy időben olyan vélemények is elhangzottak, hogy mennyire elpuhultak, és hogy az iszlám tiszteletével igazi liberálisokká váltak).

Szánalmas jelenség, hogy egy téma, amiben (legalábbis a szavak szintjén) ilyen szinten mindenki egyetért, milyen mértékben meg tudja mégis osztani a közösséget. Mind a Fidesz, mind a Jobbik, mind Toroczkai László, mind Orosz Mihály Zoltán elutasítja a migránsok Magyarországba, és tágabb értelemben Európába való betelepítését. Az egység mégsem tud létrejönni, és ez jelzi számunkra, hogy a legtöbbeknek nem is a nagybetűs igazság képviselete számít, hanem saját pecsenyéjének sütögetése, hírnevének növelése és saját tevékenységének felmagasztalása.

Toroczkai például könnyen elkerülhetett volna egy felesleges vitát, ha „végvári ütközetei” és elkapkodott rendeletei meghozatala közben tekintettel lett volna szövetségeseinek jól ismert állásfoglalására is. Az ásotthalmi polgármester tökéletesen tisztában van azzal, hogy Orosz nagy tisztelője a hagyományoknak, és nagy jelentőséget tulajdonít a keleti országokkal való diplomáciai kapcsolatoknak is, mindemellett a mindennapi politikai hadszíntér tapasztalt harcosa, akinek legalább a véleményét ki kellett volna kérnie az ügyben. Toroczkai nem volt erre tekintettel, mégis „csalódik”, amikor jogos kritika fogalmazódik meg intézkedésével szemben.

Az illegális bevándoroltatás problémája nem mindennapi lehetőséget nyújtana a feleknek az egység kialakításához, egy közös, kreatív munkavégzéshez, de a politika szereplői láthatóan saját nyerészkedésükre használják fel az eseményeket. Nem veszik észre, hogy ez a civakodás és hatalmi harc, a másik makacs elutasítása és lenéző kikerülése, hiába a többé-kevésbé helyes állásfoglalás, a vesztünket okozhatja. Egy „valódi nemzeti konzultációnak” mindenek előtt a magyar nemzet vezetői és vezető jelöltjei között kellene kialakulnia. Enélkül a néppel való kokettálás puszta szemfényvesztés és probléma tologatás.

Egyesek egy szónoki lelkületű, ám lényegi mondanivalót annál kevésbé tartalmazó, békítő jellegű cikkben azt írták, nem kellene vallási vitát folytatni, miközben az emberek csak arra tudnak gondolni, hogy lesz-e mit enniük holnap (mintha azzal minden megoldódna, ha az emberek „jól” élnének). De ez a vita egyrészt nem a hétköznapi emberek meggyőzéséről szól, másrészt az alábbi kijelentések fényében nagyon is szükségesnek tűnnek. A Magyar Idők honlapján a következő nevetséges sorokat olvashatjuk a „Jobbik: Hit Gyüli nem, iszlám igen” című írásban, ami megpróbálja megokoskodni Vona iszlám-tiszteletét:

„Úgy látszik, a Jobbik a muzulmán vallással toleránsabb, mint egy magyar keresztény egyházzal szemben, amely nem mellesleg az iszlám bevándorlás egyik nagy ellenzője.”

A Fideszes érvelés szerint (amely megint csak a széthúzás és a pártoskodás jegyében lett megfogalmazva) csak azért, mert történetesen a Hit Gyülekezete is bevándorlás ellenes, már a pártját kellene fogni, és el kellene ismerni, hogy értéket képvisel, sőt aki nem így tesz, az szabadelvűvé és liberálissá válik. Egy olyan szektáról beszélünk, amely teljesen kiforgatja a keresztény tanokat, amely ízig-vérig liberális és modern, ráadásul a zsidó nép felsőbbrendűségét hirdeti. És itt jutunk el az égető problémához. Magyarország hiába hivatkozik a hagyományaira, ha azok döglődnek, és olyan elemek fertőzik, amik legalább olyan rosszak, mint az arabok beözönlése. Észre kellene már venni, hogy nem oldódik meg semmi azzal, hogy erős falakat építünk az ország határaira, hiszen az ország belülről is rohad.

Golyóálló mellénnyel hiába védekezünk a tüdőrák ellen.

A Hit Gyülekezete éppen olyan ellensége a magyarságnak, mint a beözönlő arab és néger hordák. Ennek ugyanakkor semmi köze ahhoz, hogy valaki tiszteli az iszlámot, amit egy következetes konzervatív ember valójában azért tesz, hogy azon keresztül saját eredeti hagyományainak fontosságát és tiszteletét igenelje és hangsúlyozza. Az eredeti tanításaihoz hű iszlám melletti kiállással sokkal inkább védelmezzük a saját hagyományainkat, mint például a magyarnak, hazainak és kereszténynek nevezett, ám lényegében deviáns szekták elfogadásával. Aki be tudja látni az iszlám érvényét a maga helyén, annak rendező és megtisztító szerepét bizonyos népek életében, talán arra is képes lehet, hogy észre vegye, hogy sokat kell még tennie saját hagyományainak felébresztése vonalán azért, hogy elmondhassa: van még mit megmenteni Európában a közönséges emberi életen túl.

A valódi hagyományok pedig nem a „pálinkafűzésnél” és a „disznóvágásnál” kezdődnek, ahogy Toroczkai a proletárok gyomrára és delíriumvágyára utalva szeretné beállítani, hanem a hagyományok és vallások eredeti lényegének megértésével, a tradicionális szemlélet következetes alkalmazásával és a Nyugaton mára letűnt világ értékeinek újra jelenvalóvá tételével. Ezek azok, amik igazi védelemre és képviseletre szorulnának.

A Jobbik erőltetetten próbálja beelőzni bevándorlás-ügyben a kormányt, továbbá be akar vágódni a nyugati úgynevezett szélsőjobboldali pártoknál. Ezért szinte összes döntését népszerűségének növelése érdekébben lépi meg, amely majdhogynem mindig ellentétben áll az emberiség őseredeti értékeivel. Ebből következik a felmerülő vulgár-iszlámellenesség is, mely jelenség arra utal, hogy a párt és képviselőinek döntő többsége nem képes a személyes érvényesüléstől mentes nagy összefüggésekben gondolkozni, ami nem pártjának vagy saját karrierjének építgetését, hanem a normalitásra még nyitott közösségek érdekét is szolgálná.

Réb István

Facebook Comments