Az orosz-török konfliktusról

Az iskolákban még ma is tanítják, hogy egy háború kirobbanásának okai és ürügyei között messzemenő különbségek lehetnek. Ez a modern politikában hatványozottan így van. Ennek ellenére a hírekben minden most zajló Közel-Keleti harcot megelőző esetről úgy beszélnek, mintha azok valódi okok lennének. Párizsnál a fősodratú média nem sejtett semmilyen ürügyet, és az orosz vadászgép lelövése kapcsán sem gondolja azt, hogy itt is igazából ürügykeresés zajlik az oroszok részéről egy olyan tervre, amit talán már régóta dédelget a vele mindig is rossz viszonyban lévő Törökországgal szemben. (Érdekes, hogy az oroszokat folyton ostorozó liberális sajtó hirtelen milyen elnéző lett velük szemben.) Senkiben nem vetődött fel eddig, hogy az orosz gép kémkedett, netán szándékos provokációból sértette meg Törökország légterét.

Az ürügy mögött mindig van egy ok, és ez az ok sokszor teljesen mást nevez meg agresszorként, mint akit a médiában be akarnak állítani.

A Boszporusz a világ egyik legfontosabb gazdasági és geopolitikai központja, aminek elfoglalása a világháborúk során is célja volt Oroszországnak. Elképzelhető, hogy erről a céljáról mind a mai napig nem tett le, és hogy Krím elfoglalása pontosan ennek a küldetésnek az egyik lépése volt, illetve feltételezhető, hogy az ISIS elleni bombázás hátterében többek közt ez is áll.

Nem mondhatjuk biztosra, hogy így van, mindenesetre az eseményeket ebből a szemszögből is érdemes lezongorázni. Már csak azért is, mert a „nagy tervbe”, amelynek szerves része az iszlám megsemmisítése, teljesen beleillik a liberális európai érdekektől viszonylag független Törökország hatalmi és vallási meggyengítése.

Mégvalami. Bizonyos konzervatív keresztény körök a jelenleg zajló háborúban és mindenféle posztkeresztény-muszlim ellentétben valamiféle szent cselekedetet vélnek látni. Elfelejtik, hogy Oroszország egy posztkommunista állam, politikai céljaiban pedig nem játszik szerepet a vallás. Ily módon küldetése sem lehet nemes. A kereszténység némely harcias képviselője számára – a kereszténység újjáéledésének vizionálása szempontjából – kapóra jönnek az ilyesféle ellentétek, bele sem gondolván abba, hogy valószínűleg teljesen más indíttatásból kezdték meg a támadásokat: olyan indíttatásból, ami sem kereszténynek, sem muszlimnak nem lesz kifizetődő a jövőben. (Még az olyan érdekes jóslatok ellenére sem, ami például az 1995-ben meghalt Paisziosz geróntól származik, ami pontosan egy orosz-török háborút jövendöl – meglehetősen szentimentális befejezéssel.)

Állítják némelyek, hogy Törökország támogatja titokban az ISIS-t (már ha létezik egyáltalán). Szerintünk sokkal inkább arra van bizonyíték, hogy az USA és Izrael támogatja őket. De ha lenne bizonyíték, az sem mentene fel bennünket az alól, hogy Oroszországgal és szándékaival szemben szkeptikus gondolatokat fogalmazzunk meg.

Facebook Comments