Heti Balfasz: Ablonczy Bálint

  • Ablonczy Bálint a semmi nem sok, annyit nem ért abból, amit önjelölt szakértőként kritizálni próbál.
  • Maga árulja el diszlexiás problémáit. Emberünk nem tud olvasni. A „holt betűt” talán ismeri, de a „szellemet, ami megelevenít”, semmiképpen.
  • A korlátolt hülyeség ott zakatol fel leginkább, amikor a Pannon Front, a Sacrum Imperium és az Északi Korona folyóiratokat „olvashatatlannak” minősíti. Ez magáért beszél. A piacról megélni képtelen Heti Válasz cikkében ugyanis „Északi Fénynek” titulálta a lapot, ami valójában Északi Korona.
  • Feltehetjük a kérdést, miért érdekli Ablonczyt, a teljességgel elvtelen firkászt, hogy milyen eszmék és személyek határozzák meg a Jobbikot? Miért tartja veszélyesnek Baranyi Tibor Imre valamint a tradicionális „eszmetörténeti irányzat” befolyását, ha közben „jelentéktelennek”, dilettáns „okkultizmusba hajlónak”, sőt – a hülyeség csimborasszójaként – „nemzetellenesnek” állítja be azt? Vajon nem azért teszi ezt, mert nagyon is tart attól, hogy közreműködésével sokkal felkészültebb és erősebb alakulatokká válhatnak a jobboldali szerveződések?

Újabban az ál- és ellenjobboldali (mainstream politikai szóhasználattal: atlantista és/vagy neokonzervatív) média előszeretettel fogalmazza meg hangzatos siralmait és panaszait a népszerűsödő Jobbik szerintük valamiért nem jó irányba tartó sorsa miatt. Ezúttal a „mindenható” piacról megélni képtelen Heti Válasz hasábjain gondolták úgy, hogy ők majd jobban tudják, mire van szüksége a magyaroknak és a jobboldalnak.

A hazugságkórban szenvedő Ablonczy Bálint, a nemzeti radikalizmus folyamatos és sanda szemmel tartására szakosodott hivatásos „aggódó”, ezúttal a Jobbik úgynevezett „holdudvarát” vette górcső alá. A sok hülyeség, amit összehordott, szerény képességeivel terhelve, még arra is alkalmatlan, hogy előzetes és kizárólagos szándékának megfelelően, lejárassa azt. Ablonczy álintellektuális kötekedése a már többször feltárt aljas hozzáállást és módszert követi. A pitiáner „elemzés” célja, hogy Vona Gábor tanácsadóján keresztül viszályt szítson az egyre erősödő Jobbikon belül. Az unalmasságát csak szánalmasságában felülmúló, alaptalan megbélyegzősdi szebb időkben állásvesztéssel vagy párbajkihívással járt,

cikkünkben Ablonczynak be kell érnie soha nem létező méltóságának elvesztésével.

Kezdjük az elején! A hazudozó Ablonczy egy képzettársítással indít. Kovács Bélát a liberális média kitartó démonizálásának köszönhetően negatív alakként könyvelte el a közvélemény. Baranyi Tibor Imrét, Vona Gábor ideológiai tanácsadóját pedig annak ellenére is képes összehasonlítani vele, hogy sem betöltött funkciójában, sem tevékenységében, sem egyáltalán semmiben nem fedi egymást a két személy. Az összehasonlítás a téma szempontjából egyébként is érdektelen, a megtévesztés és összemosás kisstílű szándéka így az első betűtől nyilvánvaló.

Ablonczy Bálint képmutató alakítása az EMIH-en (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség)

De menjünk tovább. A korábban a kommusita tömegyilkos Biszku Bélát mentegető Ablonczy Bálint képtelen arra, hogy egy személyt tisztán önmagában vizsgáljon. Az egész lap nevetséges koncepciójának megfelelve ezért rögtön hozza a másik erőltetett hasonlatot, a pár oldallal korábban harmat gyenge interjút adó Tellér Gyulát. Tellér Orbán tanácsadója, merőben egysíkú, materialista gondolkozó. Kispolgári szemléletéből hiányzik minden olyan elem, ami a társadalom problémáira a legalacsonyabb gazdasági szempontokon túlmutató megoldásokat kínálna. Vak bizalma a „polgári” szintű, kizárólag anyagi értelemben vett társadalmi javulásban, általános szűklátókörűségéről és alkalmatlanságáról tanúskodik. Ennek ellenére az egész lap koncepciója arra fut ki, hogy Tellért állítsák be pozitív színben, szemben a rágalmazott Baranyival. Tellér állítólagos tekintélyéről sokat elárul a tény, hogy presztízsének növelésére még egy másik tanácsadó aljas lejáratási szándéka sem volt elég.

Amit Baranyi Tibor Imre jelent a nemzeti oldalnak, teljesen más alapokon és színvonalon áll. Hozzátehetjük, hiszen ez sem utolsó szempont, hogy nemcsak gondolataiban, de kiállásában és megjelenésében is messze felülmúlja a zavaros szociológiai eszmékbe kapaszkodó Tellér alakját. Bármennyire is képtelenek ezt megérteni az Ablonczy-féle bértollnokok és hiszékeny követőik, Baranyi Tibor Imre politikai szemlélete tradicionális és vallásbölcseleti igazságok képviseletén alapul. Mindez azt jelenti, hogy szempontjait a többszörösen csődöt mondó modern gazdasági elméletek helyett a hagyományos szellemi és bölcseleti értékrendből meríti. Állásfoglalása szerint az örökérvényű szellemi értékek következetes képviselete alapvető követelménye a tartós társadalmi javulásnak. Ha nem tudnánk, mire fut ki Ablonczy szájtépése, nehezen értenénk, mi köze Tellér lagymatag kispolgárának Baranyi Tibor Imre szellemi értékeket képviselő, harcias és megalkuvást nem tűrő politikusához. Ez az érdek nélküli, tiszta és őszinte kiállás, ami ráadásul jó ideje példa nélküli a hazai politikában, köszönő viszonyban sincs Ablonzy „árnyékemberével” és „szürke eminenciásával”, amivel kizárólag saját torz és „árnyékos” lelkivilágát sikerült mintáznia.

Ablonczy Bálint a semmi nem sok, annyit nem ért abból, amit önjelölt szakértőként kritizálni próbál.

Maga árulja el diszlexiás problémáit. Emberünk nem tud olvasni. A „holt betűt” talán ismeri, de a „szellemet, ami megelevenít”, semmiképpen. A korlátolt hülyeség ott zakatol fel leginkább, amikor a Pannon Front, a Sacrum Imperium és az Északi Korona folyóiratokat en bloc „olvashatatlannak” minősíti. Ez magáért beszél. Ez a magát értelmiséginek tekintő ember (hetilapokat köztudomásúlag amúgy sem proletárok írnak) „olvashatatlansággal” próbálja hitelteleníteni azt a három, már-már történelminek nevezhető folyóiratot, amelyek – csak úgy mellesleg – ezrek gondolkodását alakították a kilencvenes évektől máig, és előfizetőik és olvasóik áldozatkészsége tartotta őket a „szentséges piacon”. Az pedig csak hab a tortán, hogy Ablonczy még arra sem volt képes, hogy tárgyszerűen nevén nevezze, amit dilettánsként bírál. A piacról megélni képtelen Heti Válasz cikkében ugyanis Északi Fénynek titulálta a lapot, ami valójában Északi Korona. Az Északi Fény – az Ablonczyval ellentétben valódi zsurnaliszta – Herczeg Ferenc korszakos regénye a Tanácsköztársaság idejéből.

Apropó: a Heti Válasz és a piac. Az immár Simicska-zsoldban álló díszes orgánum előfizető és kioszkokban vásárló vásárlóinak száma nagyítóval számlálható. A lap mégis megél a maga bájgúnár Bórókaijával, akinek persze máshonnan is jól jövedelmez az agymosodázás. Az elmúlt években állami hirdetési milliárdok tartották életben a neokon zászlóshajót és csak mellékesen jegyezzük meg: valamennyi magyarországi önkormányzatnak kötelezően elő kell fizetnie rá.

ablonczy_balint02Ablonczy Bálint, a szellemi témákban vakparasztként bóklászó bértollnok

A spirtualitás világában vakparasztként bóklászó Ablonczy a boszorkányokkal szimpatizáló hitgyülis Németh Ványi Klárához hasonlóan „okkultizmussal” vádolja azt a „szellemtörténeti irányzatot”, amihez Baranyit köti. Ezzel egyúttal René Guénont és Julius Evolát is „okkultizálja”, akiktől olyan távol állt az okkultizmus, mint – pestiesen szólva – taknyos zsidó az Úristentől. Guénont azzal a Jacques Maritainnal szerette volna diszkreditálni, aki egy időben Guénon egyik legnagyobb támogatója volt. Aztán, amikor szélső baloldali modernista nézeteket kezdett Maritain felvenni egy bigott vallásosság formai kereti között, a következetes Guénon eltávolodott tőle (noha bizonyos baráti jelleg végig megmaradt közöttük, szemben azzal ahogy azt Ablonczy sugallta). Megszokhattuk már, hogy a definiálatlan okkultizmussal mindig az vagdalózik, aki egyrészt semmit nem tud vagy nem hajlandó megérteni komoly szerzők gondolataiból. Másrészt pedig aki maga furcsa kötődéseket és „elhajlásokat” mutat a tradicionális szerzők által egyébként agyonkritizált okkultizmus felé (maga Guénon könyvek és cikkek sokaságában bírálja az okkultizmust mint a neospiritualizmus egyik ágát).

A Heti Válasz azonban egészen a vajákolásig jut a lejáratásban.

Egész oldalas fényképet közöl Vona Gáborról és a Baranyi Tibor Imréről meghamisítva. Az utóbbi felett elhelyezkedő, eredetileg egy lámpa fényéből adódó fényes csillagot a szerkesztők aprólékos munkával kijelölték, színét az ellenkezőjébe átfordították, majd elsötétítették. Elsötétítés és ellentétbe fordítás: szimbolikus művelet ez olyanoktól, akik „okkultizmusba hajlással” bélyegezgetnek általunk nem értett embereket. A fekete mágia követői hasonló metódus szerint átkozódnak. A dolog pikantériája, hogy a Köves Slomóval előszeretettel és önfeledten kvaterkázó Ablonczy a zsidóság és az okkultizmus szoros összefonódásával kapcsolatos hírekre valamiért nem vetette ugyanígy rá magát. Pedig ha van, ami gyanúra ad okot, akkor az éppen ez (csak egy példa a sok közül: A Hit Gyülekezete mint vallási és nemzetbiztonsági kockázat).

ablonczy_balintVan, ami Ablonczyt a magyarság sorsánál is jobban érdekli…

Feltehetjük a kérdést, mit érdekli Ablonczyt, a teljességgel elvtelen firkászt, hogy milyen eszmék és személyek határozzák meg a Jobbikot? Miért tartja veszélyesnek Baranyi Tibor Imre valamint a tradicionális „eszmetörténeti irányzat” befolyását, ha közben „jelentéktelennek”, dilettáns „okkultizmusba hajlónak”, sőt – a hülyeség csimborasszójaként – „nemzetellenesnek” állítja be azt? Vajon nem azért teszi ezt, mert nagyon is tart attól, hogy közreműködésükkel sokkal felkészültebb és erősebb alakulatokká válhatnak a jobboldali szerveződések? Ablonczy Bálint a nemzeti oldal felé mutatott álszent aggódásában persze még említeni is elfelejti, hogy Baranyi Tibor Imre nevéhez többek között egy olyan rendkívül lényeges mű fűződik, mint a „Hagyomány és magyarság”, ami kifejezetten a magyarsággal és annak hagyományos értékekhez fűződő viszonyával foglalkozik. Ugyanígy megfeledkezik Horváth Róbert páratlan jelentőségű politikai tanulmányairól, amelyek néhány sorából is többet nyerhet a magyarság, mint a legtöbb szakavatott balliberális politológus végeláthatatlan agymenéséből összesen. Az Ablonczy által – egyébként tévesen – említett lapok, a Pannon Front, a Sacrum Imperium és az Északi Korona szintén a magyar politikai ideológia és gyakorlat felvirágoztatását szolgálta. Az Atilla Király Akadémiát érintő nevetséges hazugságok cáfolatát az olvasó külön tanulmányban találhatja meg.

Végül a beteges képzelgéseit papírlapra hányó Ablonczy cikkében még keresztényellenességet és iszlámimádatot vizionál. Mindezt nyakon önti egy kis Szálasi tisztelettel, és biztos ami biztos alapon, hozzászór egy csipetnyi „elitizmust” és némi „primitív antiszemitizmust”. Ne ragadjunk le annál, hogy ezek már önmagukban egymást kizáró fogalmak. Mindez a szerző lényegi vakságáról, és a nyugati liberalizmus által megkövetelt diktatórius ideológia stréber betartásáról tanúskodik. Továbbá a babiloni talmud azon parancsának megszegéséről, miszerint a diaszpórában élő zsidóság, „ne lázadjon fel a világ népei ellen”. Sajnos Ablonczy jobban tudja, mi jó a magyaroknak, mint ők maguk, ezért aztán gyűlöli is őket bősz „szélsőjobboldalizás”, „nácifasiztászás” és egyéb debilekbe vert rögeszmés cimkék révén. Ám

természetesen most sem jutottunk közelebb a hátborzongatóan rémes és zsigerileg utálandó jelszavak és bélyegek értelméhez.

A mások identitásának és a másság elfogadásáról papoló Ablonczy olybá tűnik, elvét saját magára nem tartja érvényesnek, tettével ugyanis csak fokozta a viszályt és a félreértést, amivel – hisz-e benne vagy sem – halála órájában Isten előtt még mindenképpen számolnia kell.

Nem Baranyi az „árnyékember”, hanem Ablonczy, s ez az árnyék a fejében, az agya helyén van. Iskolai nyelven szólva: Ablonczy fiam te nem készültél. Leülhetsz. Egyes.

Réb István

Facebook Comments