Érdekességek a 3D-s filmezésről

Nem olyan régen kíváncsi voltam egy filmre, a Doctor Strange-re. Nem ismertem még ezt a szuperhős karaktert, és a távolból valamiért úgy gondoltam, hogy ez el fog ütni a többitől. Itt ugyanis nem valami véletlen folytán válik az illető különleges képességek birtokosává, hanem tudatos képzés révén, mely kiképzés ráadásul, a történet szerint, ősi hindú szentszövegekre támaszkodik. Végül nem tartottam érdemesnek a filmet arra, hogy részletesen beszámoljak róla, ugyanakkor másvalami eléggé felkeltette a figyelmemet a moziban. Eddig, ha tehettem, kerültem a 3D-s vetítéseket, most viszont csak ebben a formában adták, így kénytelen voltam így megnézni.

Sosem voltam híve ezeknek a nagy újításoknak, és soha nem értettem, minek három dimenzióban látni azt, ami megszokott formájában is elég „élményt” nyújt a befogadó számára. Most sem lettem az, ennek ellenére érdekes tapasztalat volt a 3D-s filmezés.

Különös, hogy a 3D egyáltalán nem azt a benyomást adja vissza, mint amit a hétköznapi életben tapasztalunk. A 3D-ben ugyanis bizonyos alakok sokkal kiemeltebbek a többihez képest, míg az ébrenléti állapotunkban a tárgyak és emberek nem emelkednek ki, nem kapnak kitüntetettebb jelentőséget, a térnek ugyanolyan szintű részei, mint az összes többi létező. Ezért a 3D megnevezés nem is annyira helytálló. Amiről beszélhetünk, az bizonyos alakok térből való kiemelkedése és koncentrált megmutatkozása.

drstrange01A kép gif formátumban (természetesen ezek a mozgóképek nem adják vissza a szóban forgó tapasztalatot)

A 3D-s filmezés ezért egy olyan vizuális tapasztalatot nyújt, ami hasonlatos bizonyos imaginációs technikák eredményéhez, amiről például meditációt végzők számolnak be. De ugyanilyen tapasztalatok jelenhetnek meg az álom bizonyos állapotaiban, ahogyan egyes pszichedelikus szerek használatakor is. A szemlélt tárgy ezekben a különleges állapotokban sokszor még a valóságosnál is valóságosabbnak tűnik. Olyan, mintha meg lenne világítva, sőt, mintha belülről fénylene, ily módon mintha élne. Mintha nem is magát a tárgyat látnánk, hanem annak platóni értelemben vett ideáját, a hétköznapi tárgynak egy sokkal élénkebb és letisztultabb megjelenését. Egy koncentrált és felfokozott tárgyra irányulást látunk ekkor, ami kiemelt voltából fakadóan mintha szorosabb egységben lenne a nézővel a megszokott objektum-szubjektum viszonyhoz képest.

A probléma ezzel az, hogy míg az aktív imagináció során az ember hosszas erőfeszítéseket és tudatos gyakorlatokat követően tesz szert erre a kiemelkedő tapasztalatra, melynek célja, hogy elevenebbé tegyen a maga számára egy vallási szimbólumot, és elszakítsa tudatát a fizikai támasztékoktól, a drogok (LSD, meszkalin) és a 3D-s filmezés során ezt az élményt automatikusan megkapja, ám anélkül, hogy ténylegesen birtokolná efölött a hatalmat. Arról nem is beszélve, hogy ebben az állapotban nem azokkal a képekkel és szimbólumokkal találkozik, amelyek segítenék őt a szellemi emelkedésben (nem mély jelentéssel bíró tradicionális ábrákat, úgynevezett yantrákat figyel, hanem jelentéktelen vagy egyenesen összezavaró és megrontó jellegű képeket). A drogok esetén nagymértékben a tudattalan zavaros működése, a 3D esetén a filmkészítők szándéka szerint jelennek meg a képek.

drstrange02A kép gif formátumban

Nos, ez a különleges állapot arra alkalmas, hogy a nézőnek a fejébe még nagyobb hatásossággal ültessék bele azokat a téveszméket, amikkel már a televízió is visszafordíthatatlan károkat okozott az emberek tudatában. Ez a kvázi koncentratív állapot, a nézővel való közvetlenebb és élőbbnek tűnő viszony a sötét, mondhatni ördögi influenciákat sokkal könnyebben juttatja el a befogadóhoz. Aki nem hogy nem képes elérni ezt az állapotot saját akaratából, de még azon belül sem rendelkezik semmiféle szabadsággal. Ezért teljesen kiszolgáltatott az őt ért ingerekkel szemben.

Nem csoda, hogy az utóbbi évek arról szóltak a mozikban, hogy tudatosan átszoktassák a nézőket a 3D-s filmezésre. Bizonyos elképzelések szerint sosem lehet az ember eléggé távol Istentől. Ezért újabb és újabb eszközt vetnek be, hogy minél jobban elszakítsák tőle. A 3D a virtuális szemüvegekkel karöltve, mindenféle anyagi hasznon túl ezt a célt szolgálja.

Réb István

Facebook Comments