Médiavadász

A madár az ász

alan_watt07

Alan Watt: Az emberi psziché manipulálása

Elkészült az Alan Watt interjú szöveges változata. Ebben a fontos anyagban igen érthetően mutatják be, hogy milyen megdöbbentően aljas technikákat alkalmaz a háttérhatalom az emberi gondolkodás befolyásolása és a kultúra lerombolása érdekében. Alan Watt egy ismert író, rádiós műsorvezető és az „Új Világrend” hosszú távú stratégiáinak kutatója.

KULTÚRAROMBOLÁS ÉS A TUDATOS ÉLET FELSZÁMOLÁSA

A nevem Alan Watt, és az életem nagy részében figyelemmel kísértem a politikát és a geo-politikát. Nem úgy indultam neki az egésznek, hogy akkor most szeretnék mindennek a végére járni. Sőt, igazából, hogy őszinte legyek, még nem is volt róla elképzelésem, hogy milyen komoly, milyen mély tervek, politikai tervek dolgoznak egy globális társadalom létrehozására. A háborúknak ebben több fontos szerepe is van, és a profitálás csupán egyike ezeknek. Ott a kulturális átalakítás és a birodalomépítés, a legyőzött nemzetek uniókba tömörítésével. Azt láttam az életem során, hogy minden ország gyakorlatilag ugyanazokat a törvényeket fogadja el, gyakorlatilag egyszerre, és ezek hatással vannak a társadalmi struktúrájukra. Törvények születtek, rendeletek születtek, anélkül, hogy az embereket ezekben az országokban tájékoztatták volna ezekről. A környező országokban vagy a föld túlsó felén pedig ugyanezeket a rendeleteket hozták meg ezzel egy időben. Észre kellett vennem, hogy nyilvánvalóan

van valamilyen irányító, kormányzó hatalom, amelyik mindezt összehangolja,

és a szálak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez vezettek. Minden ma működő kormányzati részleghez, legyen az lokális, megyei vagy országos szintű, az ENSZ-nek is volt egy megfelelő részlege, ami ugyanazokkal az ügyekkel foglalkozott. Gyakorlatilag teljesen úgy lett kialakítva, mint egy globális szintű kormányzat. H. G. Wells (1) ki is mondta, hogy a Népszövetség – amelyik az ENSZ embrionális formája volt – szóval azt mondta rá, hogy ez lesz a magja a Világkormánynak. És hogy eljön az idő, amikor minden törvény innen jön majd, elfogadásra és beiktatásra úgy kerül, mint nemzetközi egyezmény az országok között. És a végén már nem is lesz szükség erre a műsorra – mert ez tulajdonképpen az – ami szavazgatást jelent jelöltekre vagy pártokra. Ugyanis a XX. század második fele alatt és most a XXI. század során folyamatosan idomítanak minket arra, méghozzá elég nyíltan, hogy egyszerűen fogadjuk el, hogy a szakértők irányítanak, a tudósok irányítanak, a profik irányítanak. Mert ezt értik akkor, amikor kormányzatról, amikor „kormányzásról” beszélnek.

Hogyan tudod a békésen legelésző csordádat átterelni az egyik mezőről, az egyik rendszerről, amin már jó 20–50 év óta folyamatosan legel, a jelenlegi rendszerről, erre a másik mezőre itt, erre az új legelőre? Mert ugye olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat. Szeretjük a megszokott dolgokat, a rutint. Nos, különböző technikák vannak erre. Egyik ilyen a forradalom. A legtöbb forradalom vér nélküli. Vannak kulturális forradalmak, szexuális forradalmak. Ezekkel együtt járnak a zenei forradalmak, és így tovább. Ezek teljesen úgy vannak megkonstruálva, hogy átalakítsák, átformálják a kultúrát, tudva persze, hogy milyen kultúra fog a dolog végére kialakulni. Pontosan tudják, hogy milyen kultúrát akarnak az egésznek a végén látni.

A másik módszer a

kríziskreálás.

Egyik krízis zúdul a másik után az emberek nyakába mióta szeptember 11. megtörtént. És fontos megérteni, hogy a technikákat, amiket a külpolitikában használnak, háborús eszközként, azokat a hazai földön is bevetik. Sokat lehet hallani a „sokkolásos művelet” kifejezést. A „sokkolásos művelet” a fizikai, hadi értelemben bombákat, különböző akusztikus fegyvereket jelent, melyek semlegesítik az ellenséget, halálra rémisztik koponyába sugárzott hangokkal, meg hasonlókkal. Be is vetették ezeket a első Öböl háborúban, tele van vele az angol nyelvű média. De sokkolásos műveletet lehet alkalmazni a hazai lakosságon is, hasonlóképpen. A lényeg, hogy egyik krízist a másik után kreálsz, egészen addig, míg a lakosság már annyira retteg. Mert ugye az átlagember sikeresen felépít magában egy bizonyos szintű önbizalmat, azt mondja: „nagyjából tudom kezelni az életemben a dolgokat”. „Jöjjön bármilyen szokásos probléma, ha azzal mások meg tudnak, akkor bizonyára én is meg tudok birkózni.” De amikor mindenki a környezetedben veled egy időben roppan össze a félelemtől, mert egyszerre veszítik el munkájukat, különféle járványok fenyegetik őket, mindenhol a terrorizmustól kell rettegniük, hogy már a metróra se mernek felszállni. Szóval, ha az emberek a környezetedben egyszerre mind hasonló helyzetbe kerülnek, akkor könnyebben adod be a derekadat és fogadsz szót azoknak, akik ekkor igen határozottan, az aktuális hatalom nevében kiállnak, és átveszik tőled az irányítást. Hát ezért adnak neked olyan figurát, mint Obama, aki a beszédtechnikában jártas. A beszédtechnikában járatos, nem az igazságban. A meggyőzés technikájában. A „sokkolásos művelet” ebben a formában egy olyan technika, mely egyéneket, sőt egész populációkat képes megrészegíteni hangzatos szavakkal.

alan_watt01
Fontos megérteni, hogy az átlagember, komoly krízisből, egyet még tud kezelni a magánéletében, talán még kettőt is egyszerre. De a pszichológiában jól ismert, rengeteg tanulmány készült róla, hogy ha egyszerre 3 vagy 4 krízis érkezik a magánéletedbe egy időben, akkor egy nagyon komoly depresszióba esel, olyan állapotba, melyben cselekvésképtelenné válsz. Ez jól ismert. Nos, akkor alkalmazzuk ezt a technikát az egész populációra! A helyzet az, hogy ezek között a krízisek között, amikkel szembesítenek téged, egyetlen olyan sincsen, amivel kapcsolatban tehetnél bármit is. Mit tehetsz te a terrorizmus ellen, ha mondjuk tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit.

Az üzenet, amit küldenek számodra: hogy teljesen tehetetlen vagy.

Nem vagy képes megvédeni magad és gondoskodni a saját biztonságodról. Ez a „sokkolásos művelet” lényege. És nem csak itt az USA-ban és Kanadában használják, hanem szerte a világon, összehangoltan. Ugyanis már a globális társadalomban élünk, a globalista rendszer irányítása alatt.

Masszív pszichológiai hadviselést alkalmaznak szerte az egész bolygón.

A félelem állapotába roskasztanak, elhalmozva olyan krízisekkel, amikkel kapcsolatban, mint mondtam, semmit sem tudsz tenni a te szinteden. Így aztán a neked szánt vezetőket felmutatják a tévéképernyőn, ezek mind egyenruhában vannak, előkelő öltönyökben, nyakkendőkben, ők a politikusok, akik mindig magabiztosan beszélnek, (persze minden előre meg van írva nekik) és láthatóan ők mindent teljesen kézben tartanak. Ezzel tulajdonképpen te lettél az állandóan félelemben élő rabszolga, aki a nagyhatalmú gazdájától várja a védelmet és gondoskodást. Nos, ez volna a technika lényege.

Beszéltem a Rockefeller Alapítványról. Említettem, hogy az Egyesült Államokban is van egy Rockefeller Alapítvány, mely működteti a Carnegie Alapítványt, de talán még a Ford alapítványt is, egy kasszából. Ezeknél a családoknál vannak az „öröklődő jogok”, hogy úgy mondjam, a jogosultságok a világ vezetésére, és egybeolvasztására egy világkormány alatt. Mr. Rockefeller komoly szerepet vállal a világ népességcsökkentési stratégiáiban is. Világszerte finanszíroz abortusz klinikákat. Ezen kívül több száz másik „front alapítványt” is finanszíroz, amikről azt gondolnád, hogy nincsenek kapcsolatban az övével. Miközben ezek mind „front alapítványok” melyeket ő pénzel, a saját forrásaiból. Hozzá vezethetők vissza az úgynevezett családtervező klinikák is, melyek fellelhetők a világon mindenhol, de főképp a fejlődő országokban. Úgy tűnik, hogy Mr. Rockefeller nagyon aggódik a föld túlnépesedése miatt. Főleg olyan országoktól, ahol nincs fejlett ipar stb. És úgy érzi, hogy minden joga meg van hozzá, hogy megtizedelje azok népességét. Tavaly télen kaptam egy meghívást, hogy vegyek részt ezen a dolgon, amit Világpolgári Tanácsnak neveznek, az éves találkozójukon. Eléggé meglepődtem, mivel a Világpolgári Tanács vezetője nem más, mint Mr. Rockefeller, és erre itt vagyok én, aki épp róluk és épp ellenük beszél. De az ilyen dolgok nem csak úgy, véletlenül történnek,

ilyenkor megpróbálnak rávenni, hogy te is inkább nekik dolgozz.

Ami talán még meglepőbb volt, általában a tagok kapnak 15–20 percet, hogy felszólaljanak, viszont én is lehetőséget kaptam, hogy megszólaljak, ezen a színpadon, ezen a világméretű találkozón. Ez a „világpolgárság” ötlet tulajdonképpen egy régi ötlet, ami Cecil Rhodes-tól származik. Lord Milner-en keresztül, a Royal Institute of International Affairs-en át, a Külkapcsolatok Tanácsáig. Mr. Rockefeller – megkereshető a google-on – bizonyos konferenciáin kiad különféle „világpolgári érdemrendeket” mindenféle híres embernek. Úgyhogy már megkerülték, jó ideje megkerülték a szuverén nemzetek hatásköreit. Hogy milyen előnyökkel jár egy világpolgárság, azt nem tudom. De azt mondta, hogy lehetőségem lesz beszélni ezen a konferencián. Azt nem mondta, miről beszéljek, vagy hogy miről ne beszéljek. De azt is mondta – mármint ez az elnök, aki írt nekem – hogy rész vehetek az azt követő kerekasztal megbeszéléseken is. A kerekasztal társaságok nagyon-nagyon fontosak, mert ezek hosszú múltra tekintenek vissza. A Milner társaság és a Rhodes Alapítvány jöttek elő elsőként kerekasztal társaságokkal. Ezeken az történik, hogy veszik a témákat, amikről az előadások alatt szó volt, és felosztják a társaságot asztalokra, melyeknél bizonyos aspektusaira koncentrálnak a beszédeknek, és megvitatják, hogyan lehetne ezeket implementálni, megvalósítani, média promóciók segítségével, különféle propaganda módszerekkel, és így tovább. Végül aztán nem mentem el, bár nagyon fontolgattam, hogy elmenjek. Mert kíváncsi lettem volna, hogy vajon megszabják-e, mikről nem beszélhetek. De a tél kellős közepén lett volna, és elég nehézkes lett volna odautaznom erre az egyetemre és elég sok dolgom is volt.

De az embert előbb-utóbb megkeresik. Nekem sem az első alkalom volt, hogy megkerestek ilyesmivel. Megfigyelhető, hogy vannak, akiket sikerül átállítaniuk. Érdemes megemlíteni Lord Bertrand Russelt (2) ezzel a témával kapcsolatban, mert ő volt az, aki azt mondta az egyik könyvében, abban a könyvében, melyben azokról a gyermekekről beszél, akik valahogyan kibújnak az agymosás alól. Akiknek van intelligenciája és képessége, hogy kommunikálni tudjanak másokkal. Azt mondta, ezeket mindenképpen a rendszer oldalára kell állítani, a rendszer alkalmazásába kell venni, meg kell vesztegetni, ha ez lehetséges, ami egyébként a legtöbb embernél működik is. Mert azt mondta, hogy ellenkező esetben „kénytelenek leszünk likvidálni őket”. Ugyanis

nem akarnak olyan embereket a közösségben, akik átlátnak olyan terveket, amiket a többiek nem,

olyan embereket, akik képesek kommunikálni az információt, a dokumentált információt, olyan formában, hogy azt mások is megértsék, a közösségben, ahol ezáltal terjeszthetik azt. Ide kapcsolódik, amit Mao Ce-tung mondott. Hogy ő nem az ellenséges seregektől félt, az ő nagy félelme az volt, hogy jön egy ember egy jó ötlettel, valami nagy, egyedi ötlettel, és képességgel, hogy ezt mások felé is kommunikálni tudja. Hát, így kezelik ők azokat, akiknek megvan ez a képessége. Először jön a meghívás, a csatlakozásra, sokan ezt meg is teszik, de mint mondtam, Bertrand Russel azzal adott neki nyomatékot, hogy megmondta,

ha nem lehet őket a saját oldalunkra állítani, akkor likvidálni kell őket a nyilvános színről.

Hát ennyire komolyan veszik ott legfelül a dolgukat. Ezek nem játszadoznak. Hogy akkor miért nem jönnek, és ölnek meg egész egyszerűen? Egyrészt, mert nem szükséges ilyen feltűnő munkát végezniük, nagyon sokféleképpen meg lehet ölni valakit, főleg napjainkban. De hogy őszinte legyek, szerintem pillanatnyilag

annyira el vannak telve magukkal, hogy egyáltalán nem aggódnak a tömegek véleményével kapcsolatban,

mert őket már annyira agymosták és folyamatos agymosás alatt tartják, napi szinten, például a televízió segítségével.

Úgy 100 évvel ezelőtt ez a hatalmas vállalat, a sok kapcsolódó szervezetével úgy döntött, hogy uralni fogja a világot, Nagy-Britanniát használva fel bázisaként, hozzákapcsolva később az Egyesült Államokat is az angolszász birodalom zászlaja alatt. Írtak a szükséges kulturális változásokról, amiket meg fognak tervezni az azt követő 100 év során. Mindannyiunkban megvannak a törzsi ösztönök, ezért is megyünk el szavazni egy törzsfőnökre. Ezzel is teljesen tisztában voltak, ezért is adják nekünk a törzsfőnököket. De mivel az átlagember egyre jobban eltávolodott saját sorsának az alakításától, ahogyan ez a szakértői réteg egyre inkább formát öltött,

ezért úgy döntöttek, hogy a hímeknek valahol ki kell engedniük a gőzt, cserébe, amiért tehetetlenek lettek az életben. És a sport lett a megoldás!

Lesznek törzsi csapatok, amikkel azonosulni lehet, akiknek a győzelméért majd szurkolni tudnak, miközben a saját életükben nem jutnak sehova, hiszen teljesen elszigetelődtek, miután a szakértők elvettek tőlük mindennemű döntési lehetőséget az élet valamennyi területén. Tehát a terv, a pszichológia már régen ki volt dolgozva, már azelőtt, hogy behozták volna a sportokat. Azután amikor megjelent a rádió, persze maximálisan ki is használták. A férfiaknak sportközvetítések, a nőknek pedig rádiós szappanopera. Majd amikor bejött a televízió, ezzel az indukált alfa állapottal, e hipnotikus állapottal, akkor nagyon megindult a dolog, hihetetlen gyorsan berobbant. És a férfiak odaragadtak a képernyőkre a sportközvetítések idejére.

Agytrösztöket használtak, mert mindig agytrösztökkel terveztetik meg a jövőt és a társadalmi változásokat, de még a köztes kultúrákat is mondjuk egy 100 éves időszakra előre, tehát azt, hogy a jelenlegi állapottól a célállapotig a következő 100 év során milyen köztes állapotok kellenek, hogyan kell ezeket implementálni, persze mindig a fiatalság kultúráján keresztül, amit nagyon egyszerű szabályozni ott, ahol az oktatás központosított. Ott mindig el lehet érni, hogy ugyanazt a rendszert, ugyanazt a kultúrát tanulják. De a 60-as évek idején, amikor a televízió igazán szárnyakat kapott, sportközvetítés még csak szombatonként volt a televízióban. De egy tíz éves periódus során fokozatosan elérték, hogy a hét minden estéjén a képernyőkre kerüljön, és mára ott tartunk, hogy vannak kimondottan sport csatornák, sport, sport, sport. És kialakult a férfiaknak egy rétege, akik otthon ülnek. Gyakorlatilag semmi hatalmuk sincs a munkahelyükön, a főnökük miatt. Semmi hatalmuk sincs az utakon, a rendőrök, közterület felügyelők egyfolytában figyelik őket.

Semmi lehetőségük nincs arra, hogy erősnek érezhessék magukat. Így aztán a sportközvetítéseket nézik, és azzal helyettesítik ezt az érzést.

Beleképzelik magukat egy játékba, amiben igazából nem is vesznek részt. De ha az ő csapatuk nyer, azzal végre érezhetnek valami kis pozitívat az életükben, egy kis sikert. És ez kiválóan helyettesít számukra – mármint az „elit” szempontjából – rengeteg dolgot az életben.

Na mármost, a nagy agytrösztök, melyek rengeteg magasan képzett embert alkalmaztak, tudták, hogy kell valamit adni a férfiaknak, de azt is, hogy a nőknek is kell valami helyettesítő. Ugyanis nagy feszültséget kelt az, amikor a társadalmi normák oly drasztikus mértékben változnak meg, hogy már maga a házasság intézménye is elveszti minden vonzerejét.

A nőknek ezért kitalálták a divatot.

Az elérhető árú divatot. Sokan nem tudják, de a miniszoknyát az 1920-as években hozták be, még a szesztilalom idején. Akkor hozták be a kokaint is, a szesz mellett, hogy a fiatalokat rászoktassák. Az alapötlet az volt, hogy a fiatalok úgyis imádnak rosszalkodni, megszegni a szabályokat. Összejön a társaság, és mindenki együtt rosszalkodik. A szex meg a szesz, hozzá egy kis kokainnal, amit akkor kezdtek el becsempészni, meg is hozták a várt eredményt. De nem pontosan úgy, ahogy eltervezték maguknak az új kultúrát ezek a Bernays-félék. És Bernays, (3) persze maga is komoly szerepet játszott az egészben. Ezért aztán kijöttek a „szex és rock’n’roll” elődjével, a „szex és egyfajta jazz”-el. Bejött a Charleston tánc és a miniszoknya, és ekkor terjedt először a szex a fiatalok között.

A régi konzervatív tabukat egyetlen nemzedék alatt sikerült lerombolni.

De volt hátulütője is ennek a masszív kulturális változásnak. A hátulütője az volt, hogy ekkoriban még nem rendelkeztek a különböző antibiotikumokkal, amik a különféle szexuálisan terjedő betegségek kezeléséhez kellettek volna. Másodsorban pedig nem rendelkeztek azokkal a legális abortusz klinikákkal sem, amik szükségesek voltak, hogy „gondoskodjanak” a nem kívánt terhességekről, amiket a sok szex produkált. Hatalmas árvaházakat nyitottak, hogy megpróbálják kezelni a helyzetet, fiúneveldéket, leányneveldéket. De olyan nagy visszhangot váltott ki, főleg az USA-ban és főleg a tradicionális keresztény közösségek irányából, hogy nagyon vissza kellett, hogy vegyenek, mondhatni, bebukott a dolog. A nemi betegségek borzasztóan elterjedtek, az abortuszok száma is megsokszorozódott. Úgyhogy szépen visszaültek a tervezőasztalhoz. Mert félreértés ne essék, mielőtt az egész folyamat elkezdődött, az akkori nagy játékosok, az új „főpapság”, nevezhetjük így az idő urai, akik a jövőt megtervezik, agytrösztökben, a nagy intézményeknek, szóval nekik nagyon pontos utasításaik voltak, a kérdés csupán az volt, hogyan lehet ezeket megvalósítani egy meghatározott idő alatt. Úgyhogy szépen visszaültek a tervezőasztalokhoz. Például köztudott volt, hogy háborús időkben több gyermek születik, mert azok a férfiak, akik lehet, hogy holnap meghalnak, aktívabb szexuális életet élnek. És ez érezhető volt a II. világháború után elég erőteljesen. Ezért aztán az adófizetők pénze ekkor egy igen speciális kutatási területre áramlott. Nem csak atomfegyverekbe, hanem abba, hogy találjanak egy hatásos fogamzásgátló szert. Amikor végre megvolt, és megjelentek vele a színen, szinte egyszerre ezzel az úgynevezett pop zenével, és együtt az újfajta drogokkal, mint az LSD és hasonlók.

alan_watt06
Tehát amikor megvolt a