A média urai
Alább részletek olvashatók a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből a média működéséről. A megjelentetéssel nem kívánjuk sem az antiszemita, sem az anti-antiszemita állásfoglalásokat erősíteni. Célunk rámutatni arra, hogy mire használják a sajtót valójában, kiknek a kezében van, és milyen elvek szerint vezetik azt. A szöveg tanulmányozása segítséget nyújthat a tekintetben, hogyan és mi módon vonjuk ki magunkat minél hatékonyabban a kártékony folyamatok alól. Azoknak, akik fennakadnának az írás hitelességének firtatásán, valakit idézve a következtőket üzenjük: „A Jegyzőkönyvek lehetnek hamisak – de csodálatosan beválnak.”
A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban összpontosul a szabadságról szóló szóbeszéd diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott.
A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk.
A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. (2. fejezet)
Kényszerítenünk kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek. Annak, amit közvéleményként fogunk beállítani,
amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki
az úgynevezett „nagyhatalom” – a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van. (7. fejezet)
Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. (9. fejezet)
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és
a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában.
Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is (…)
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik. Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy
szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk
– ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében? (…)
Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot – lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista lapok is –, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben van (…) Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkózni, vagy bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra.
Abban a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. „Központi sajtóhivatal” név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával – de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve – látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez – természetesen – előnyünkre van. Ezek az ellenünk irányuló támadások egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló összes lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra, hogy – amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik –
politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok ellentmondásait,
aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk. (…)
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében részletesen kifejthetik nézeteiket – a sajtóval való bánásmód előbb említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk őket, legfeljebb egészen felületesen. Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni. (…) a sajtó valamennyi szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendőmondói, egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére, ha nincs múltjában valami sebezhető pont. (…) Ezeket a sebezhető pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen tudnak, az újságíró tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére – a tömeg lelkesedéssel követi. (12. fejezet)
Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben pedig mi – szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette – meg fogjuk hozni és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés visszavonását követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest javulásnak fogjuk beállítani. (…)
A sajtó pedig azonnal új kérdésekre fogja irányítani az emberek figyelmét
(nem tanítottuk az embereket arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon át irányították a politikát: annak létrehozói. (…)
Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezenkívül
szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket.
A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről, amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban – oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak. (13. fejezet)
Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert országokban szellemtelen, erkölcstelen és visszataszító irodalmat hívtunk életre. (…) A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet. (14. fejezet)
Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni a gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje ért. (17. fejezet)
